Tavaly év vége óta mondogatom mindenkinek, hogy az idei év energiái olyan intenzívek, változásra késztetőek, és ha valaki mer elengedni, az vagy csak jó lehet, vagy még jobb. Aztán idén meg sorra egy csomó mindenki panaszkodott, hogy nem ezt ígértem, mert soha ilyen nyomás alatt nem volt, és milyen rosszul érzi magát a bőrében. Hát persze… Ez az idei energia olyan, hogy mint egy hatalmas hullám, jön, kisöpri a régit, ami nem kell, ami változásra van ítélve. Aki a tengerfenéken állva kapaszkodik a kagylóba, nem baj hogy törött, és kopott, de már az enyém, azt ez a hullám agyonnyomja. De aki szörfdeszkát kap a lába alá, és inkább meglovagolja a hullámot, az kint a parton annyi kagylót gyűjt, amennyit nem szégyell! Ugyanaz az energiahullám nem mindegy, hogy alattunk van, vagy fölöttünk, és agyonnyom minket.
A rokonomnak is mondtam ugyanezt tavaly decemberben, aki élte a fiatal felnőtt nők életét, otthon élt még az Édesanyjával, barátokkal eljárt gőrkorizni, tartós kapcsolat sem volt az életében. Ez eddig nagyon sok vele egykorú lányra illik… de amikor beszéltünk, ő teljesen kinyílt a változás lehetőségére! És ennyi elég volt, 2-3 héten belül jött is a lehetőség, egy állás formájában, a Mátrában síoktatás. Ez volt az álomállás számára, de volt egy bökkenő… Az nem éppen a szomszédban van, tehát nem felkel reggel, este munka után hazamegy… Akkor hát szállást kell találni! Na, ez annyira nehezen jött össze, hogy többször beszéltünk, vajon jól látom-e, hogy vágjon bele?! Csak megerősíteni tudtam, hogy igen! Mert az egy dolog, hogy a sors odagörgeti az orrunk elé a lehetőséget -gyakorlatilag az ölünkbe pottyan-, de azért tenni is kell, ne adja fel a szálláskeresést, sikerülni fog! Ezen felbuzdulva újra nekiállt, és talált is! Megvan tehát az álomállás, és a szállás is! Ez már eleve óriási lépés volt, hiszen nem az történt, hogy reggel elköszön a családtól, dolgozik, este találkozik a barátaival, aztán megy haza… Mindent hátrahagyott, ami addig az életét jelentette! Családot, rokonokat, barátokat…
És innentől kezdve, hogy mert álmodni, tenni érte, cselekedni, változtatni, az energia a hátára vette, és mintha szárnyai nőttek volna!! Olyan megbecsülésben volt része a munkáltatók felől, és a tanítványai is olyan visszajelzéseket adtak neki, ami óriási sikerélmény volt számára! Mert nem elég, hogy az a munkája, ami a hobbija is, ezért pénzt, és elismerést kap, de mindez növelte az önbizalmát is, érezte, hogy egy értékes ember, akire számítanak! Ami a hab a tortán, hogy megismerkedett valakivel, úgyhogy még a romantikus szál is belekeveredett a történetbe! Egy kis bibi volt a sztoriban, hogy a fiú csak ideiglenesen dolgozott a munkatársaként, mert egyébként Angliában él, és dolgozik… Csakhogy amikor letelt a síszezon, nem tudták elengedni egymás kezét…
Eltelt pár hét, neten tartották a kapcsolatot, aztán meghívást kapott Londonba, együtt is töltöttek 2 hetet, végigcsavarogva az összes nevezetességet. Miután hazajött, számba vették a lehetőségeket, és az érzelmeket, aztán gondolt egy merészet, összepakolta az itteni életét, könnyes búcsút vett az itthoniaktól, repülőre szállt, és kiköltözött a fiúhoz Londonba. Ennek már jó ideje, így döntése a legjobb volt, ami azóta be is igazolódott!
Amiért ezt az egészet leírtam, az az volt, mert ő volt aki hallgatva rám, figyelt az ösztöneire, és merte elengedni a régit, és mert változtatni! Tulajdonképpen a biztonságot adó ”anyaméhből”, ahol a családban ő még anya ”pici” lánya volt, teljesen kiszakítva magát, pár hónap leforgása alatt nem kis önbecsülésre tett szert, megtalálta álmai pasiját, és egy másik országban él, felnőtt érett nőként áll helyt egy párkapcsolatban, annak minden örömével, és feladatával, és nemsokára dolgozni kezd az ottani munkahelyén.
Remélem az ő történetéből mások is erőt merítenek, és merik elengedni a régit, amiről bár tudják hogy nem jó, de legalább biztos az övék, cserébe a jóért, ami még csak nem is látható! Legyen ez egy munkahely változtatás, egy rossz párkapcsolat, vagy költözés… bármi…
Ami már nem okoz nekünk örömet, merni elengedni, bízni magunkban, a Sorsban, hogy mind boldogságra születtünk ide a Földre, és hogy a változás csak jó lehet…