Este, mikor a középső gyerekem hazajött, a következőt mesélte, amit az ő beleegyezésével meg is oszthatok veletek.
Úgy volt, hogy délután találkozik egy barátjával munka után. Épp úton volt oda, amikor kapta a telefont, hogy „véletlenül” közbejött valami, és ne haragudjon, de fél órát késni fog. Nem baj, gondolta Olivér, addig beül a közeli plázába, úgyis nála van az ‘Éber álmodás’ című könyv, -amiről írtam 2 napja-, olvas egy fejezetet, vagy gondolatot. Ezzel be is ment, leült egy padra, és elkezdett olvasni.
Kis idő elteltével arra lett figyelmes, hogy elsétált előtte egy harmincas, jól szituált férfi, aki miután rápillantott, odament hozzá. Köszönt, és azután megkérdezte, hogy jól látja-e, a Charlie Morley könyvet olvassa?! Miután Olivér rábólintott, hogy igen, bemutatkozott, és elmesélte, hogy van az éber álmodóknak már egy elég nagy csoportja, ha gondolja, csatlakozzon ő is. Megmondta, milyen webhelyen talál rájuk, gondolja meg, szeretettel várják, azzal elment… 
Itthon Olivér rájuk keresett, és kiderült, hogy a férfi, akivel „véletlenül” találkozott, pont a csoport vezetője…
És mikor elmesélte nekem, végiggondoltuk, mennyi „véletlennek” kellett történnie, hogy ez a „véletlen” találkozás létrejöjjön. Véletlen pont annál a plázánál beszélte meg Olivér a találkozót. Véletlen közbejött a barátnak valami, és késett. Bárhova sétálhatott volna, hogy elüsse az időt, de véletlen pont a plázát választotta. És véletlenül arra a padra ült le, ami amellett a bolt mellett volt, ahol teljesen véletlenül, pont ennek a vezetőnek volt dolga. Véletlenül pont oda is nézett a könyvre, mikor elhaladt Olivér mellett. És nem a csoportból valaki, hanem pont a csoport létrehozója, és vezetője. Természetesen csatlakozni is fog hozzájuk, hiszen ezek szerint dolga van velük!
Egyébként sem hiszek a véletlenekben, soha nem is hittem, de ezt a sorozatos véletlent, ahogy ez a találkozó létrejött…
Vagy ez is véletlen lenne? Nem hiszem…