És természetes, hogy itthon, a családban is szórom az igét , ezzel elindítok a gondolataikban valamit, és ez jó! Hiszen elkezdünk beszélgetni, mindenki hozzáteszi a maga gondolatát.
Ma reggel a középső fiam, aki nem mellesleg informatikus, -és ő olvassa a tudatos álmodás c. könyvet-, munkába menet rám írt, milyen érdekes, de igaz hasonlat jutott az eszébe. Mivel jónak találom a megközelítést, a beleegyezésével megosztom veletek:
„Azon gondolkoztam, hogy mi a tudat, mi az az „Én”? Hasonlításképpen van a windows, és van maga a számítógép. A windows a tudat, az „Én”, a számítógép meg a testünk. És a windows azt hiszi magáról, hogy ő maga a gép. Pedig önmagában véve csak egy operációs rendszer, ami a számítógépben lakozik. Hibás nézőpont az, hogy a testünkkel azonosítjuk magunkat, azzal, amit a tükörben látunk. Az csak hozzánk tartozik, de ennél sokkal többek vagyunk. Az „Én” nem egyenlő a testtel. Maximum ott kezdődik, de határai a csillagokon is túl vannak!”
Ehhez nincs is nagyon mit hozzátennem, nyilván a fiatalsága, és a hivatása okán teljesen máshogy fordítja le, amit mondok. De a lényeg ugyanaz. Sokkal, de sokkal többek vagyunk, mint a testünk, és sokkal, de sokkal nagyobb a világ körülöttünk, mint amit mi látunk, hallunk, fogunk, vagy racionálisan megtapasztalunk! Emiatt pedig a képességeinket sem használjuk ki kellőképpen, és ha ezt felfognánk, és be is fogadnánk, bármilyen világot tudnánk magunknak teremteni, olyat, amiben jól érezzük magunkat…