Egy férfi éppen elefántok mellett sétált el, amikor hirtelen megállt, mert annyira elképesztette, amit lát. Ezeket az óriási teremtményeket mindössze egy apró kötél tartotta fogva, amit hanyagul a lábukra kötöttek. Semmilyen lánc, vagy ketrec nem fogta vissza őket. Egyértelműen látszott, hogy az elefántok egy pillanat alatt el tudnák szakítani kötelüket, hogy elszökjenek. De valamilyen okból kifolyólag mégsem tették meg.
A férfi meglátott egy idomárt a közelben, és megkérdezte, hogy az állatok miért nem próbálnak meg kitörni?! Az idomár azt válaszolta, hogy amikor az elefántok még fiatalok, és sokkal kisebbek voltak, ugyanezzel a kötéllel kötötték ki őket. Akkoriban ez elég volt ahhoz, hogy valóban visszatartsa őket. Hiába próbálkoztak, a kiselefántok nem tudtak elszabadulni. Így feladták.
Ugyan közben hatalmasra nőttek, de továbbra is azt gondolták, hogy a kötél erősebb náluk. Ezért meg sem próbálták elszakítani.
Sokszor mi emberek is így vagyunk ezzel. Úgy éljük le az életünket, hogy kitartunk amellett az elképzelés mellett, hogy bizonyos dolgokat képtelenek vagyunk megcsinálni, hiszen a múltban már megpróbáltuk és kudarcot vallottunk. Valójában pedig a kudarc a tanulási folyamatunk természetes része, és szimplán egy visszajelzés. Ráadásul a siker ugyanazon az úton található mint a kudarc, csak egy kicsit tovább kell menni…